Rólam egy keveset...
   
Úgy gondolom, a legnehezebb feladat, ha az embernek saját magáról kell írnia. Nem volt az életem egy kalandregény, ami megmozgathatná az életrajzírók fantáziáját, ennek ellenére jól érzem magam a bőrömben. Az írással 2004 elején kezdtem el foglalkozni, mert menekültem egy másfajta világba, amit én építettem és azokat engedem be, akiket arra érdemesnek tartok. Lehet, hogy kicsit nagyképűnek hangzik, de egy érzékeny lelkű embernek óvatosan kell kezelnie a külvilági kapcsolatait, mert az tudja igazán megsebezni, akit a bizalmába fogad. Megtapasztaltam, ezért merem ilyen határozottan kijelenteni, s ezért kevés emberrel osztom meg a legbelső gondolataimat. No, ne drámázzunk tovább, inkább írjunk valami vidámat! Kedvelem a szarkasztikus humort, s ez gyakran visszaköszön műveimben. Úgy érzem, aki művészettel foglalkozik, annak valamilyen szinten kötelessége a jóra nevelni, és a széppel megajándékozni az érdeklődőt. Az emberek befolyásolhatók, s ha megteremtjük ehhez a megfelelő környezetet és történetet, akkor komoly eredményeket érhetünk el és bármilyen irányba megváltoztathatjuk a véleményüket. Mindazonáltal, nem szabad visszaélni ezzel a képességgel, illetve csak egy rövidke kikapcsolódás erejéig. Mindenkiben lakozik egy Ködember, amit lehet, hogy életre kelthet egy olyan csapás, mint ami ezt a szegény fiút érte a regényben. Az emberek többsége azonosul is vele azon a párszáz oldalon és lehet, hogy együtt sír vagy izgul, mint ahogy én tettem, mikor írtam.Miért éppen a Ködembert? A Tenkes kapitánya óta nem találkoztam magyar hőssel - vagy csak felszínes az érdeklődésem - és éreztem, hogy itt az ideje kirukkolni valami egyedivel, ami a magyarok érdeme, kisdedje. Remélem, mindenki egy kicsit a sajátjának fogja tekinteni őt. Tanulságos a történet és elgondolkoztató. Szerintem, a többség megtalálja benne a szerepét, amit ráosztott az élet, vagy esetleg saját akaratából választott.Ennyi éppen elég a mélázásból, s ha felkeltettem az érdeklődést a kalandra, akkor találkozzunk egy másik környezetben, ahol a sejtelmesen hömpölygő köddel megérkezik a hangtalan vadász és...
   
 
Zakar György