"Nyirkos őszi délutánon, amikor a városra ereszkedik a sűrűn gomolygó köd, és nem látsz az orrodig sem, s a hangokat is szigeteli ez az átláthatatlan felhő, lehet, hogy amint óvatosan tapogatod lábaddal az utat magad alatt a kihalt környéken, hogy eljuss célodig, kopogó hangokat fogsz hallani a közelből. Fel fogod ismerni őt a járásáról. Határozott léptekkel közeledik, nincs bizonytalanság a mozgásában. Olyan, akár az ítélet dobszólója, amikor szavakká válik a papírra vetett pusztulás. Állj be gyorsan egy kapualjba, s csendben várd meg, míg elhalad melletted. ne is próbáld akadályozni őt, hagyd, hogy tegye a dolgát. Készülj fel, mert újra lesújtani készül a

KÖDEMBER"